Külön kiadás; új történet vagy mégsem?

   Hi Everyone!

   Megszokásomtól most eltérve kicsit, az üzenetemet felétek, a rész elejére írom. Bizonyára minden Directioner nagyon jól tudja, hogy tegnap előtt, az az júli. 23-án, 8:22-kor lettek a fiúk 5 évesek 2010 óta. Tegnap előtt ki szerettem volna rakni egy külön kiadást, egy teljesen eltérő egyrészes történetet, vagy csak részletet, amely miattuk lett volna, a szülinapjukon. De a barátnőmmel egész nap rajzoltunk, hogy twitterre feltehessük a műveinket és felköszönthessük Őket, így amit elterveztem, nem valósíthattam meg. Épp ezért úgy gondoltam, hogy a 6.rész helyett valami mást írok, kis változtatás képen és mert ez a történet pattant ki hirtelen a fejemből. Hatalmas vágyat éreztem arra, hogy leírjam. Remélem elnyeri a tetszéseteket és kapok néhány kommentet. 

Jó olvasást! 

FlowerGirlxx

Mistery

    Érezted azt, hogy egy egészen különleges, más világban élsz, mint amit eddig hittél? Tele rejtélyekkel, kalandokkal, valóságos csodákkal, amiknek a létezéséről még csak hinni sem mertél? Hallottál meséket, mondákat, de semmi sem volt fogható ahhoz, amit akkor a saját szemeddel láttál. 

    Christal Jens vagyok, egy álmodozó, aki az eddigi 18 évét a csodák felkutatásával élte meg. Kiskoromban vonzottak az új dolgok, az ismeretlen. Mindent tudni akartam a világról, semmiből nem akartam kimaradni. Ahogy az idő telt, úgy növekedtem én is, és egyre több mindent ismertem meg. Sokkal fejlettebb voltam az átlag gyerekeknél, sokkal többet tudtam a körülöttem zajló dolgokról, mint egy átlag 12-13 éves. Vágytam arra, hogy ismeretlen helyeket fedezzek fel, ahol ember még nem járt. Amikor kisebb voltam, mindig gyermeki izgalommal vártam, hogy elutazzunk Ausztráliába, vagy esetleg Egyiptomba. Világjáró létemnek köszönhetően, ha eltévedtem, ami elég ritka volt, a tapasztaltságommal hamar tudtam merre, hogyan tovább. Egy-egy utazáson, amikor a szüleimmel világot láttunk, mindig éjszaka fedeztem fel a környezetemet ahova jöttünk.     

    Madárfajok ezreit ismertem meg, és mindig szereztem egy állatbarátot. A szüleim sosem tudtak az ilyesfajta kalandjaimról, mindig azt mutattam előttük, hogy átlagos gyerek vagyok, aki a suliban kitűnőként remekel, és sosem felesel. Furcsamód igaz barátokat soha nem találtam, akik meg egy kis ideig azok is voltak, hamar hátba szúrtak. Voltak pillanatok, amikor jól éreztem magam velük, és naivan azt gondoltam, hogy milyen jó lesz majd később évek múlva, együtt hülyülünk a közeli plázában, ruhákat vásárolunk, vagy csak úgy simán atmegyünk egymáshoz, filmet nézünk, beszélgetünk. Aha, igen. Mesés könyvekben biztos így van megírva, de vajon a valóélet van annyira mesés könyv, hogy mi írjunk bele olyanokat amiket szeretnénk? Sajnos nem, így muszáj elfogadnunk a dolgok alakulását. A szerelmet sem tudtam eddig megtapasztalni, mindenki lenézett, susmogtak a hátam mögött, minden jóból kiközösítettek. Fogalmam sem volt róla, hogy vajon azért teszik-e ezt velem, mert nem vagyok olyan szép mint az egyik menő lány, nem vagyok egy top modell, vagy csak a stréberségem miatt, esetleg a megjelenésem ad rá okot... De egy idő után végül kezdtem beletörődni a sorsomba, és együtt éltem a körülöttem folyó dolgokkal, a végén már nem kerestem a "miért"-eket.

 

    Így kerültem erre a szigetre is, ahol már vagy 1 hete élek; a kalandvágy miatt. Sosem hibáztattam a természetet, sem senkit magam körül, csupán csak magamat. Néha teszek meggondolatlan lépéseket, de ez volt az első ilyen, ami messzebb vitt az otthonomtól mint eddig bármi. Azt sem tudtam hol vagyok, csak napról napra bolyongtam a kicsinyke szigeten.

    Az éjszaka közepén egy mólón elterülve kémleltem a csillagokat, melyek mintákat rajzoltak ki az égen és csak élveztem a friss éjszakai szellőt, amikor láttam valami fénycsóvát magam felett elhaladni, majd elveszni a sötétben. Azonnal felültem és közelebb hajoltam a vízhez, összehúzott szemekkel vizslattam az alját, hátha kiderítem mi lehet az, de a távolság miatt ez mind sikertelennek bizonyult. Vonzott magához, az agyamba férkőzött, a végtagjaimat irányította. Átvette felettem a hatalmat és nem eresztett. Táskámat hátrahagyva a vízbe ereszkedtem ruhástól és megszokva a vizet alámerültem. Szerettem úszni, búvárkodni a legjobban és a szemem is megszokta az évek alatt a sós vizet. Sokszor volt alkalmam víz alá merülni.

     Kék íriszeimet bántotta az erős fény, ami kicsit halványodott, mikor közelebb nem is mehettem volna. Minden kitisztult, rendesen láttam magam előtt, amint egy kék kristály a homokba van temetve félig és onnan világít ki csodálatos kék, hívogató fényével. Meg akartam érinteni, tudni, hogy milyen egy kristály érintése, hogy vajon milyen masszív, vagy csak csupán a kíváncsiság céljából, de egy láthatatlan erő visszafogta, nem engedte tovább kezeimet. Az ékkövet egy védőburok vette körül, mely nem engedett hozzá érni semmit, ezzel óvta. Elhatározásom erős volt, így nem hagytam magam, és egyre nagyobb erőt kifejtve próbáltam megtörni a burkot. A következő pillanatban repedni kezdett, majd a kő fénye felerősödött, míg teljesen el nem nyelt.

    Pont ennek a szigetnek a partjára repített. Itt minden olyan mint amiről eddig álmodtam. Amiért eddig mindig is küzdöttem. A testemet melegség érzése töltötte el, és szinte a hideg futkosott a hátamon, amikor belegondoltam, milyen szerencsés is vagyok, hogy ilyen természeti... vagy inkább természetfeletti látványban részesülhetek. Aznap fogalmam nem volt arról, hogy utazótáskám hogyan került ide, hiszen a víz alá direkt nem merültem le vele.

    Azóta nekem az egész ügy rejtély marad, ha jól számolom egész végig, amíg élek. Számtalan különös élőlénnyel találkoztam már, de emberrel még nem volt alkalmam. Talán majd egy nap lesz alkalmam találkozni egyel. De akkor még semmit nem sejtettem igazán. Nem sejtettem, mi fog jönni ez után. Csak sodródtam az árral, és hagytam, hogy a dolgok maguktól alakuljanak.

   Ui.: ha tetszett ez a kis részlet és ha szeretnétek, hogy ebből rendszeres történet legyen, kommenteljetek. Terveztem, hogy ez egy One Direction-ös történet lenne, ha benne vagytok a folytatásban.

   Elérhetőségeim: Twitter: @Flower_Girl134

Itt lenne a rajzom, amit még a fiúk szülinapján kreáltam. Kicsit aranyos kinézetet akartam neki szerkeszteni... hát ezt még gyakorolnom kell.