Mint ahogy látjátok, ez nem egy szokványos bejegyzés. Igazából egy kis időt szeretnék kérni tőletek. Nagyon nehéz tartanom a tempót, és amíg a központi felvételi, vagy a felvételik le nem zajlanak, nem vagyok benne biztos, hogy meg tudok írni egy részt is. Na meg az is közrejátszik, hogy nagyon nem vagyok megelégedve azzal, ahogy mostanában írok. Igaz, hogy kapok visszajelzéseket, miszerint nektek tetszik az amit elképzelek, és leírok, de én ezzel nem tudok megelégedni. Nem azzal, hogy visszajelzéseket kapok, mert azokkal semmi gond nincsen. Hanem az amit leírok. Mert amikor az előző részt visszaolvastam, szinte megborzongtam a tudattól, hogy én tényleg képes vagyok ilyet felrakni a netre, és még ha nem is az igazi nevemmel, de felvállalom. Az igazat megvallva, utálom... nem, a helyes szó itt az, hogy undorodom magamtól, hogy átnézetlen, sok helyen hibás részeket merek felrakni. A gondolataim sincsenek teljesen rendben, ezért nem tudok, még csak 50%-ig sem úgy megírni valamit, ahogyan azt szeretném, vagy elképzeltem. Úgy gondolom, amíg a felsoroltak közül az összes nem rendeződik, nem vagyok hajlandó pocsék munkát bármilyen útra elengedni.
Vicces, hogy pont most kérek időt, mikor már voltak hónapos kihagyások is, de most mégis úgy érzem, ezt le kell írnom. Sajnálom, ha azoknak csalódniuk kellett bennem, akik szeretik a történetet, és szívesen olvassák. De nem akarok több rossz részt felrakni. Tisztában vagyok a ténnyel, hogy csakis fejlődéssel lehet elérni a kitűzött célt, most mégis valami bekattant nálam, és ahhoz képest, hogy a fejemben elképzelt folytatást a hétvégén még el akartam kezdeni, most úgy hátrálok meg.
Kérlek titeket, nézzétek el az eddigi hibáimat! Ha tudok, jelentkezek! Addig is, kérlek ne felejtsetek el!
FlowerGirl xx
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése